Versek óvódapedagógusoknak

Diaszpóra, hétvégi ovi pedagógusnak

Túlélőcsomag szombat délelőttre

Amikor más még édesen szundít,
S a takaró melegébe bújik,
Az óvónők már kávéval a volán mögött ülnek,
Hogy őrei legyenek a szép magyar nyelvnek.

Nem könnyű pálya, sőt, kész akrobatika:
Itt nem segít a sima didaktika!
Mert a gyerkőc feje hétköznap angolul jár,
S a magyar szó némelyiknek fura madár.

„Óvó néni, nézd, ott egy nagy pillangó-butterfly!”
S a kicsi láb már a szőnyegen tovaszalad.
„Azt mondjuk: búbánat, vagy inkább szomorú?”
Kérdi egy srác, s a homloka csupa ború.

Azt hiszed, könnyű a gy, ty és az ny?
Próbáld meg lenyomni ott, hol az apple a menő!
De az óvó néni nem hátrál, van itt trükk elég:
Kerekasztal, játék, s megered a beszéd.

A táskában nem rúzs van, hanem ragasztó,
Meg harminc színes lap, ami marasztaló.
Messze a hazától, egy bérelt teremben,
Lüktet a kultúra minden kis ütemben.

Mert bár a kiejtés néha kicsit sántít,
S a „mókus” szó helyett „squirrel” kábít,
A szombati tündérek csodát tesznek:
A jövőnek mentik át a legszebb kincsünket.

Köszönet a mosolyért, a végtelen türelemért,
A szombat reggeli, önzetlen küzdelemért!

Ritmusos könnyen tanulható  (ha egy gyereknek sok hárman is mondhatják)

Mentovics Éva: Meseország hűséges tündére

Amikor még kicsi voltam, anyukám idehozott,
Sírdogáltam egy keveset, de a szíved megnyílt, s átkarolt.
Megtörölted a szememet, mutattál sok szép csodát,
Együtt játszottunk, s elűztük a magányos délutánt.

Te vagy a mese-ország hűséges tündére,
Ki figyel minden kislány és kisfiú kérésére.
Sebet gyógyítasz zokszó nélkül, ha elestünk a fűben,
Te vagy a legkedvesebb csillag az óvoda egében.

Ma virággal a kezünkben állunk itt előtted,
Szeretnénk megköszönni a sok-sok türelmet.
Bár felnövünk és elmegyünk, a szívünkben ott maradsz,
Te leszel nekünk örökké a legszebb, meleg tavasz!

Donászy Magda: Az óvónéninek
Elhozták a mackót, elhozták a babát,
itt hagyták a kislányt, itt hagyták a kisfiút.
Könnyes volt a szemük, de az óvónéni
mosolygott, s a bánat messzire futott.

Letörölte szépen a hulló könnyeket,
megmutatta, hol van a sok szép játék.
Úgy szereti őket, mintha anyjuk volna,
minden kedves szava drága, szép ajándék.

Telnek a hónapok, múlnak a hosszú évek,
a sok kicsi gyermek mind nagyra nőtt.
Iskolába mennek, táska van a hátukon,
de megállnak még az óvoda előtt.

Visszanéznek vággyal, integetnek szépen,
köszönik a gondot, a sok-sok meleg szót.
Elfelejteni az óvónénit soha nem fogják,
őrizni fogják a szívükben a jót.

 A mindennapi zaj, fáradtság és csoda 

Schwalm Zoltán: Óvónőknek

Egy nap, mi nekünk hosszú és fárasztó,
Nektek egy mosoly, mi mindent elriasztó.
Hangzavar, sírás, nevetés s a játék,
Nektek e hivatás a legszebb ajándék.

Formáljátok a jövőt, a tiszta gyermeklelket,
Mutatjátok a jó utat, s a végtelen szerelmet.
Köszönjük a türelmet, a sok-sok meleg szót,
Mit tőletek kapott minden kis lakó.

Mert nemcsak dajkáltok, de hitet is adtok,
Amikor a világban viharok dúlnak, s ti ott vagytok.
Ti vagytok a fény a borús reggeleken,
Biztonságos kikötő a gyermeki életen.

Modern mindennap

Lackfi János: Anyám Tyúkja - óvodapedagógus változat

Mi a LEGO! Tyúkanyó, kend
A csibékkel molyol itt bent?
Játszik egész nap kedvére,
és még fizetnek is érte?

Ide lót-fut, oda kapdos,
egyik bömböl, másik taknyos.
Kotkodál a Kevinkére, 
mások fülét le ne tépje.

Dehogy tépi! Dehogy tépi!
Csak kisszékkel esik néki!
Válogatnak az ételben,
versengnek, ki nyafog szebben!

Misi, mássz le a karnisról,
Ne nyelj követ, felkaristol.
Ne szórd a homokot, Csenge,
ne verd péppé, aki gyenge!

Morzsa úr meg kedves szülő,
elég gyakran kikészül ő.
Zsepit, vécépapírt hozzon,
s ebédpénzt, ne hadakozzon!

Kérjük együttműködését,
tegye el a svájci kését!
Tudom, ön a gyerek apja.
Cseréljen velünk egy napra!

A legkisebbeknek (Könnyen megjegyezhető)
Óvónéni, drága,
Te vagy az ovi vára.
Kapsz egy puszit, virágot,
Boldog pedagógusnapot kívánok!

A vicces-kedves
Sokszor vagyunk rosszak, hangosak és nagyok,
De az óvónéni mellett én is tündér vagyok.
Köszönöm a mesét, a sok-sok jó játékot,
Fogadd el szívemből ezt a kis virágot!

A hálás, ölelős
Kicsi vagyok még én, sokat csetlek-botlok,
De az óvónéni kezében mindig biztonságban vagyok.
Köszönöm a türelmed, a sok-sok kedves szót,
Kívánok ma neked minden szépet és jót!

Ez egy kicsit más, ha a verset nem kedvelik

Gagnon Eszter: A magyar szavak vándorútja

Azt mesélik, hogy a magyar szavak nem szeretnek egy helyben maradni. Ha senki sem mondja ki őket, elfészkelik magukat a régi mesekönyvek lapjai közé, bebújnak a nagymamák receptjeibe, vagy elrejtőznek egy altatódal dallamában. De amelyik szó kíváncsi természetű, az egyszer csak felkap egy apró batyut, és világgá indul.

Így kelt útra egy napon a pitypang, a bodobács, a csigabiga, a pöttyös, a ringató és még sok száz társuk. Átkeltek tengereken, hegyeken, repülőtereken és autópályákon, míg végül olyan országokba érkeztek, ahol a gyerekek több nyelven beszéltek,  álmodtak és számoltak.

A magyar szavak eleinte kicsit megszeppentek. Egyes betűk, a gy, a ty és a ny összebújtak egy sarokban.
Az ő és az ű sóhajtozott:
– Minket itt biztosan senki sem ismer.
A hosszú á és é azon tanakodott, vajon lesz-e még valaki, aki szépen elnyújtja őket, és nem siet át rajtuk.

Már-már visszafordultak volna, amikor kinyílt egy ajtó.
Odabent gyerekzsivaj hallatszott. Ollók csattogtak, zsírkréták gurultak az asztal alatt, valaki éppen egy papírból kivágott gólyát próbált felragasztani, a sarokból pedig egy ismerős dallam csendült fel.
– Gyertek csak! – szólt egy kedves hang. – Már várunk benneteket, mondta az óvónéni.

A szavak óvatosan besurrantak a terembe.
Először csak egy-egy gyerek próbálta ki őket. Kicsit bátortalanul, néha angol, néha magyar mondat közepén. Néha nevetve, néha összekeverve őket. De a szavak nem sértődtek meg. Tudták, hogy minden új barátság így kezdődik.  Hétről hétre egyre többük talált otthonra.
A köszönöm, már egészen magabiztos lett. A pipacs pirosan virított a rajzokon. A palacsinta mindig mosolyt csalt az arcokra. Még a csintalan ő és ű is egyre ritkábban bújt el.

A magyar szavak pedig rájöttek valamire. Nem attól élnek, hogy egy országban születnek.
Hanem attól, hogy valaki szeretettel továbbadja őket.  A magyar szavak befutottak a gyerekek fülén és kifutottak a szájukon,  így szaladgáltak körbe körbe mígnem egyre többen lettek, valósággal ráragadtak a gyerekekre, mert a gyerekek igazán okosak voltak, minden egyes szóra emlékeztek.

Szerencséjükre a világ sok-sok sarkában akadnak elhivatott csupaszív óvónénik és óvóbácsik, akik hétvégégeken ajtót nyitnak a magyar szavaknak. Mesével, játékkal, dallal, türelemmel és rengeteg szeretettel.
Így történhet meg újra és újra, hogy egy-egy magyar szó több ezer kilométerre az otthonától is kényelmesen benned lakik, egészen addig amíg kimondod őket - de tudod milyenek, ha nem használod őket tovább állnak.  És biztos vagyok benne, egyszer majd te leszel az a felnőtt, aki mosolyogva mondja ki a gyermekeinek ugyanazokat a szavakat amiket most tanulsz - a vándorút folytatódik!